Angolul tanulunk!

Gyorsan eltelt ez az hét, ismét itt a csütörtök, és én ismét Balassagyarmatra készültem. Az idő is egyre tavasziasabb, nekem is jobb a kedvem. Az óvodásokhoz egyébként is mindig szívesen megyek, otthon érzem magam közöttük. Ezúttal is korábban érkeztünk, a gyerekek még csak ébredeztek. A magnó azonban megtréfált minket, mert nem akarta lejátszani a programhoz tartozó lemezt. Szerettük volna zeneszóval várni őket, de ez most nem sikerült. Barbara találékonyságára volt szükségünk, hogy tudjuk kezelni a helyzetet.

Előkészületek, 1. óra:

-         Barbi, lesz egy ovis csoportod… Ezzel a mondattal kezdődött a kalandom a Játékvár óvodában. A rémisztő csak az volt, hogy pályakezdő, főiskolát végzett angoltanárként a legkisebbek, akikkel gyakorlatoztam 9-10 évesek voltak. Na, ők valljuk meg azért 5.-es létükre már hozzászoktak a tanulás napi rutinjához. Az unalmasnak talált, információk tömkelegével megtűzdelt órákat is csendben végigülik – jó esetben.

A helyszín ezúttal is a kedvenc nógrádi városom, Balassagyarmat. A Cseperedő és a Meseerdő óvoda után egy harmadik óvodából is kaptam néhány hete egy szülőtől telefont. A keresztféléves kampányunk plakátjára figyelt fel egy anyuka, és meglátta a gyermekek angol tanulásában rejlő lehetőségeket. A csoport indításához szükséges nyolc kisgyermek napokon belül jelentkezett, így az első, érdeklődő telefon után két héttel máris indulhatott a legújabb csoportunk. A csütörtök délutánt találtuk megfelelő időpontnak az óvoda életéhez igazodva.

Szeptember 29-ére tűztük ki a  KATEDRA KIDS tanév első foglalkozását Salgótarjánban. Laura lányom egészen vegyes érzelmekkel indult az első órára, na de ne szaladjunk ennyire előre.

A beiratkozott gyerekek életkorát figyelembe formálódnak a csoportok.

A salgótarjáni tájékoztató után egy nappal Balassagyarmaton is meghirdettünk egy városi szintű tájékoztatást a szülőknek, érdeklődőknek.

Negyed órával a kezdés előtt megérkezett, Mónika, akinek a kislánya már tavaly is nálunk tanult. Fél ötre szép számmal összegyűltünk, a szülők számos óvodából és általános iskolából jöttek.

Túl vagyok az idei év első Kids & Teens tájékoztatóján, itt Salgótarjánban.
A megbeszélésre már reggel, és délelőtt is érkeztek érdeklődő anyukák, akiknek a délutáni időpont más elfoglaltságuk miatt nem felelt meg, így nekem a tájékozatató tulajdonképpen egész nap folyamatos volt. Nem bántam, mert sokkal inkább meg tudjuk találni a gyermekek számára a legjobb megoldást, ha csak róla beszélünk, úgyhogy én ezért szoktam javasolni a csoportos tájékoztató végén is egy személyre szóló elbeszélgetést, amikor még inkább a kisgyermek igényeinek megfelelő csoport felé orientálja őt. Nehéz ez, talán gyermekeknél még sokkal nehezebb, mint felnőtteknél, hiszen ahány gyermek annyi életkor, iskola vagy óvoda, és annyi féle előképzettség. Mi a csoportok alakításánál minden szempontot figyelembe veszünk.

Szeptember eleje van, bizony hamar elmúlt a nyár. Amikor júniusban arra gondotam, hogy most indul a nyári szünet, olyan eszméletlenül hosszú időnek tűnt, most viszont, hogy vége van, visszatekintve iszonyú rövid volt. Pedig sok minden belefért, leginkább szabadtéri programok, hiszen a nyár, a napsütés, inkább erről kell, hogy szóljon, amolyan benn ülős programokat ráérünk majd csinálni télen.

Javában tombol a nyár, mindenki mindenhol a nyaralásról beszél, azt tervezi, hová, mikor, mivel utazik, és hogyan fog kikapcsolódni. Én még ezen a héten dolgozom, aztán nekem is elkezdődik a várva várt pihenés, amit most leginkább azért várok, mert a kislányaimmal szeretnék lenni.

Amióta nem járnak óvodában, a hétköznapjaikat leginkább a nagyszülőknél töltik, én pedig kezdek amolyan hétvégi anyuka lenni. Ennek a helyzetnek kb. az első két napon tudtam örülni, amikor munkából hazaérve csend volt körülöttem, és tényleg azt csinálhattam, amit szeretnék, a harmadik napon azonban rádöbbentem, hogy már nem tudnék gyermekek nélkül élni. A héten már a nagyi jön hozzánk, így legalább a délutánt és az estét együtt tudjuk tölteni.

Az utolsó záró foglalkozás ebben az évben a salgótarjáni Csupafül csoporté volt. Ők azok a csemeték, akik már rendelkeznek némi nyelvi előismerettel, és már a tavalyi évben is jártak Márti nénihez.

Kicsit elhúzódott az ő bemutató órájuk ideje, mert nekik péntekenként voltak az óráik, és elég sok pénteken elmaradt a különböző ünnepek miatt. De nem csökkent a lelkesedésük mindezek ellenére sem, hiszen oviba és suliba ugyan már néhány hete nem járnak, ide, az angolra mégis szívesen jöttek.

Utolsó volt a sorban a Meseerdő kis csapata Balassagyarmaton, akik június 4-én adtak számot tudásukról. Jóval a bemutató óra előtt érkeztem, de Klári kolléganőmet nem tudtam megelőzni, ő már az oviban rendezte be a termet, és szerintem jobban izgult a bemutató óra előtt, mint a kicsit. Ebben az oviban csak kis létszámú csoportunk működik, a mai foglalkozásra is csak 5 kisgyermek tudott eljönni, hárman sajnos nem. Ők öten viszont türelmetlenül várakoztak az ajtó előtt, és alig várták, hogy megmutathassák szüleiknek, hogy mi mindent tanultak egy év alatt.

Ez volt a harmadik csoport, akihez jártam az év során, ugyanolyan korú kicsik, de három tanár nénivel, és mennyire mást tanultak a kötelező tananyagon kívül…

Sorban a másodikként zárta  a tanévet a mi Nyelviskolánk kicsi csoportja, a Csupaszemek. Ez a foglalkozás azért is volt különleges számomra, mert nemcsak mint a Kids & Teens program koordinátora, hanem mint anyuka is szemléltem a foglalkozást.

Kicsit korábban érkeztünk, mert Laura lányomnál nem lehet tudni, hogy mikor milyen kedve van oviban a délutáni ébredés után, és szerettem volna ha a kezdésre kicsit összeszedi magát. Így elsőnek érkeztünk, de nem sokkal utánunk Noémi is befutott. Aztán érkeztek szépen sorban a többiek is, ezúttal nem csak az anyukák kísérték el őket, hanem az apukák és a nagyszülők is.

Nyelviskolánk igazgatónőjével látogattunk el a zárófoglalkozásra Balassagyarmatra. A Cseperedő ovisok voltak az elsők, akik megtartották a szüleiknek és nekünk ezt az órát. Nagy volt a hőség, és bizony szép számmal összegyűltünk a kis tornateremben. Kicsit tartottam tőle, hogy a gyerekeknek kevés hely marad a játékos feladatokhoz, de Gyöngyi kolléganőnk ismét bebizonyította, hogy mennyire találékony, és profi módon megoldotta ezt a helyzetet is.