Angolul tanulunk!

Nem is tudom, hol kezdjem a beszámolót az élményeimről :)

Ismét Balassagyarmaton jártunk, ezúttal nyelviskolánk igazgatónője, Körmendy Éva és egy új angolos kolléganőnk, Barbara  is elkísértek.


Az oviba 3 óra előtt érkeztünk és vártuk a kicsiket. Jöttek is szépen sorban az aranyos kis hátizsákjukkal. Azt figyeltem, hogy vajon meglepődnek e majd, hogy most számukra ismeretlen emberek is ülnek a teremben, és őket nézik, de ez abszolút nem zavarta őket.

Ezúttal teljes volt a létszám, és a szokásos elevenség most is jelen volt, bár a két szószóló kisfiúnk, Roland és Celesztin mintha kicsit lehiggadtak volna utolsó találkozásunk óta. Az óra a megszokott menetrend szerint zajlott, indult a magnó, felcsendült a "Hello Mickey" dal, aztán névsorolvasás, majd egy kis ismétlés következett.

Gyöngyi leginkább mozgásos játékokat játszott a gyerekekkel, akik már hibátlanul ismerik a színeket, a számokat, a testrészeiket, a képeken lévő figurákat, értik az egyszerű, pár szavas mondatokat, utasításokat. Le voltunk nyűgözve, hogy mennyire lelkesek és ügyesek.

Fegyelmezetten és mégis jókedvűen telt el a 45 perc. Sajnos most nem vittem fényképezőgépet, a gyerekeket így csak a telefonommal tudtam lefotózni. A kis Amelita és Hanna már ültek is egymás mellé, amikor látták, hogy fényképezés készül, mert őket csak így lehet fotózni, együtt, ölelkezve. Tündériek!

Megható az is ahogyan Gyöngyit szeretik, valóban csak rá figyelnek az órán, követik minden utasítását, és szinte versenyeznek azért, hogy ki fogja a kezét, vagy ki vigye oda neki a kiválasztott képet.

Még 8 óra van hátra a foglalkozásokból ebben a tanévben, de nem szabad, hogy ezek a gyerekek kihagyják a három nyári 3 hónapot a nyelvtanulásban!

Gondolatban máris a nyári programot tervezzük nekik! De erről majd egy következő bejegyzés szól.




.
.
.