Szeptember 29-ére tűztük ki a KATEDRA KIDS tanév első foglalkozását Salgótarjánban. Laura lányom egészen vegyes érzelmekkel indult az első órára, na de ne szaladjunk ennyire előre.
A beiratkozott gyerekek életkorát figyelembe formálódnak a csoportok.
Két nagylányunkat Lilit és Berenikét a pénteki nagyobbacskákhoz tettük át, Zsanett óvodai elfoglaltságai miatt egy szerdai csoporthoz csatlakozott, a keddi gyerekekhez pedig csatlakozott 3 új kisfiú, Domi, Gáborka és Szabolcs. Domi már első osztályos, ő az anyukájával egyenlőre csak megnézte az órát, és az óra végére már láttuk, hogy neki egy magasabb szintű csoportban a helye, így a jövő héttől már ő is szerdánként fog járni. Szabolcs és Gáborka jó helyen vannak, már csak azért is, mert Gáborkát Zsófi, a mi tavalyi kislányunk hozta a csoportba. Ők együtt járnak oviba, és Zsófi sokat mesélhetett neki az angol órákról a tavalyi évben, ami megtetszett neki. A szülei úgy gondolták, megpróbálják vele is az angoltanulást. Ez Zsófinak is nagyon jót tett, ő rengeteget változott a nyár eleji zárófoglalkozás óta. Tavaly szinte egész évben igényelte a szülői jelenlétet az órákon, most viszont, hogy Gábor is itt van, már nyugodt szívvel engedte ki az édesanyját a teremből. Tipikus kislány, aki már most tudja, hogy ő irányít, öröm volt nézni, ahogy elmesélt mindent a kis barátjának, hogy mi a szokás itt az angolon, és hogy mit hogyan szoktunk csinálni. Az órát sok-sok ismétléssel kezdték a gyerekek, újra felhangzott a Hello Mickey!, és sok már ismerős dal is. Meglepő, hogy néhány hónapos kihagyás után is mennyire jól tudják a gyerekek a dalokat, játékokat. Ez talán a szülőknek is bizonyságot jelent és megerősíti azokat a kijelentéseinket, hogy a gyerekekkel másként „tanulunk”, mint egy iskolában: a gyerekek a szituációkat rögzítik és nem a szavakat, mondatokat tanulják meg. Ők a tevékenység során tanulnak és amit sokszor átéltek, azt képesek „előhívni” az adott szituációban újra és újra. Márti néninek, a KIDS csoport tanító nénijének sem okozott gondot, hogyan vonja be a foglalkozásba az új gyerekeket is. Zsófira rá sem ismertem. Hangosan, a többieket túlharsogva fújta a tavalyi évben tanultakat. Örültünk, hogy a többiek is ügyesek voltak. Az én kicsi Laurám viszont megmakacsolta magát és nem akart bemenni a foglalkozásra.Aztán meggondolta magát, meglátta a régi kis barátnőit, és mégis bemerészkedett. Viszont nem szólalt meg egész órán, a közös játékokban sem akart részt venni, az óra második felétől már csak ült a széken és merengett. Lehet, hogy az is közrejátszott ebben, hogy a múlt héten nagyon beteg volt, nem is járt oviba, azt is csak holnap fogja kezdeni. Én ezt elfogadtam, nem erőltettem, tudtam, hogy a gyerekek néha ilyenek, néha olyanok, nem lehet rájuk erőltetni dolgokat. Remélem, a jövő héten már jobb kedve lesz és újra örömmel vesz részt a foglalkozásokaon. Volt még egy új kislányunk, Sugi, ő már tanult angolul, egy másik nyelviskolában, és most eljöttek, hogy megnézzenek egy „katedrás” órát. Zsófi személyében ő is ismerősre talált, jól érezte magát az órán, az anyukája még kért pár nap gondolkodási időt, de remélem, megtetszett neki a mi kis csoportunk..Jó hangulatban telt az első óra. Márti néni kérdésére, hogy ki hogy érezte magát a foglalkozáson, mindenki azt válaszolta hogy jól, sőt azt is meg tudták mondani, hogy miért tetszett nekik. Számomra csodálatos a gyerekek világában, mennyire tudnak örülni a dícséretnek, az elismerésnek,pl. egy matricának, amit az óra végén kapnak.Annak meg különösen örültek, hogy 3 hónap után újra együtt vannak, és együtt játszanak, Pénteken jönnek a „nagyok”, remélem, nekik is hasonló élményeik lesznek majd az új tanév első foglakozásán.
