Megkérdeztük a balassagyarmati Cseperedő oviban tanító Kiss Gyöngyit is, hogy ő hogyan látja a csoportot az elmúlt fél év távlatából. Egy kedves történettel fűszerezve mesélt élményeiről...
„Javában tart a második félév, s szerencsére a Cseperedő Óvoda nebulói nem megfogyatkoztak, hanem inkább sokasodtak. Az újonnan jövők is ügyesen, aranyosan bekapcsolódtak, ki gyorsabban, ki lassabban, de mindannyian megtalálták a helyüket.
Aranyos eset volt, amikor Barna először maradt egyedül a foglalkozáson. Ügyesen játszott, de amikor elfáradt, vagy nehezebben követte az eseményeket, komoly képpel odajött hozzám és közölte: Én most hazamegyek, jó? Szerencsére könnyen meg lehetett őt győzni arról, hogy jó, csak előbb egy kicsit még játsszunk, aztán majd haza is lehet menni. Beleegyezett.
Nagyon sokat fejlődtek a kicsik, rengeteg mindent megértenek, szívesen vesznek részt a játékokban, sok szót már használni is tudnak, sőt, most már egyre gyakrabban kérdeznek is, hogy ez vagy az hogy is hangzik angolul. Bátran mondhatom, hogy a szerdai találkozások nemcsak a gyerekeknek jelentenek élményt, hanem nekem is.”
A mai bejegyzéshez választott képen Margaréta Anna és Krisztina Amelita látható a balassagyarmati Csupafül csoportból:
.
.
.
