Angolul tanulunk!

Sorban a másodikként zárta  a tanévet a mi Nyelviskolánk kicsi csoportja, a Csupaszemek. Ez a foglalkozás azért is volt különleges számomra, mert nemcsak mint a Kids & Teens program koordinátora, hanem mint anyuka is szemléltem a foglalkozást.

Kicsit korábban érkeztünk, mert Laura lányomnál nem lehet tudni, hogy mikor milyen kedve van oviban a délutáni ébredés után, és szerettem volna ha a kezdésre kicsit összeszedi magát. Így elsőnek érkeztünk, de nem sokkal utánunk Noémi is befutott. Aztán érkeztek szépen sorban a többiek is, ezúttal nem csak az anyukák kísérték el őket, hanem az apukák és a nagyszülők is.


Szép kis közönség gyűlt össze a kezdésre, és megmondom őszintén kicsit én is izgultam, hogy az én két kislányom vajon hogyan fog szerepelni. Amióta mindketten ovisok, nem volt még olyan ovis ünnepélyünk, hogy mindketten előadták volna, amit tanultak, hol Laura sírta el magát, hol Martinának nem alakultak úgy a dolgai, ahogyan szerette volna, és ezért keseredett el.

Márti kolléganőm mondott egy rövid köszöntőt, és mintha csak a gondolataimban olvasott volna amikor azt mondta, hogy ők itt gyerekek, nem gépek, akik gombnyomásra előadják azt amit tanultak eddig. Ha van kedvük, ügyesek, aranyosak, de ha nincs jó napjuk, lehet, hogy meg sem szólalnak.

A szokásos Hello Mickey-s dal következett, ezt persze minden gyermek kívülről fújja, talán ez az egy dal ami minden órán elhangzik. Aztán egy kis körjáték, bemutatkozás egymásnak, és legnagyobb meglepetésemre az én kis Laurám is bátran mondta, hogy „My name is Laura”. Én meg teljesen el voltam ragadtatva, hogy egyátalán megszólalt.
Következett néhány vers, majd dalocska, láthatóan nagyon jól érezték magukat a lányok, nagyon elemében voltak.

Eljátszották a kopogós játékot is, amikor a széken a többieknek háttal ülő embernek kell kitalálni, egy It’s me félmondatból, hogy ki is áll a háta mögött. Aki kitalálja,  ő ülhet a székre. Szépen sorban mentek a gyerekek, többnyire ügyesen megismerték egymás hangját. Már csak Laura és Zsófi volt hátra, amikor Márti néni már másik dalt kezdett énekelni a gyerekekkel. Az én Laura lányom viszont ezt igazságtalannak érezte, hogy ők ebből kimaradtak, úgyhogy nem törődve a többiek énekével, ők még ketten Zsófival lejátszották a játékot.

Egyébként végig az egész órán nagyon ügyes volt mindenki, tényleg aktívak voltak, és én úgy gondolom megmutattak mindent, amit látni szerettünk volna. A foglalkozás végén Márti néni kiosztotta a tanusítványokat, és minden kisgyerek boldogan szaladt vele a szüleihez. Még néhány fotót készítettem róluk, és mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire összeszokott kis csapat, mint az ,hogy még a fotózás után is ott maradtak és játszottak. Beszállt a játékban Bence is, Lili kisöccse.

Milyen furcsa, ahogy elrepült az az egy tanév, emlékszem Bencére, milyen édes kisbaba volt még szeptemberben, most meg igazi nagyfiú, aki már elmúlt egy éves. Újabb kistesóval bővült a csapat, időközben megszületett Bereniké kishúga is, ő is elkísérte a családot a bemutató órára, és 7 hetes korát meghazudtolva, teljes csendben ülte végig a foglalkozást.

Reméljük 3-4 év múlva majd őket is kis tanulóink sorában üdvözölhetjük. Most pihenünk egyet nyáron, és ősszel ugyanez a jó kis csapat folytatja, amit elkezdett. Nekem máris hiányoznak…