Elsős gyerekekkel már foglalkoztam, de az közel húsz évvel ezelőtt volt, amikor a most egyetemista "kislányom" még ovis sem volt. Azért ha tehette, bejött velem az órákra és nagyon élvezte. Amúgy is szokásunk volt, hogy a Városligetben sétálva "csak angolul" tudtunk, így játszottunk, beszélgettünk.
Hogy ennek mi lett az eredménye?
Elsősként egy kéttannyelvű iskolában, ő lett az Amerikából frissen érkezett, magyarul egy szót sem tudó tanárbácsi tolmácsa. Negyedikes korában egyedül utazott utánam a British Airways egy járatán Londonba, és a rá felügyelő stewardesst elbűvölte. Házigazdánk meghívott arra a hétre, amit ott töltöttünk egy hasonló korú angol kislányt is - remek barátok lettek. Éjfél körül már úgy kellett rájuk szólnom, hogy most már aludjanak, mert holnap is lesz nap és folytathatják a dumcsizást, játszást.
Ilyen szép emlékekkel bátorítottam magam, amikor elvállaltam az ovis csoportot. Azt hiszem, legalább akkora izgalommal léptem át az ovis terem küszöbét, mint a gyerekek. Nem tudtam, hogy fognak egy az ő szemükben leginkább nagymama korú ismeretlent elfogadni. Lesz-e elég energiám a sok pici foglalkoztatásához, lekötéséhez. A "tanítani" való nem okozott gondot, hiszen egy kész program szolgáltatja a biztos hátteret, amiből csak ügyesen válogatni kell.
Nagy örömömre, azonnal vevők voltak a picik a játékra, és egy cseppet sem zavarta őket, hogy valami egészen új nyelvet kell használjanak közben. Sőt, szívták magukba az új dolgokat, s az egy héttel későbbi találkozásunkkor mindenre emlékezetek. Bárcsak fele ennyire lennének fogékonyak a középiskolásaim, akiket az iskolában tanítok....!
Eddig 7 alkalommal találkoztunk, és nem győzök csodálkozni, mennyi mindent megtanultak már. Szívesen jönnek, amint meglátnak az oviban, veszik az angolos zsákjukat és jönnek. Esélyem sincs, hogy naplóírással vagy más hasonlóval töltsem az időt, akkor sem, ha jóval a foglalkozás megkezdése előtt érkezem.
A foglalkozás után boldogan szaladnak szüleikhez, és a teremben is hallom pakolás közben, hogy osztják meg legújabb tudásukat az értük jövő felnőttel. Nagy élmény velük dolgozni.
András és Daniella a gyarmati Csupaszem csoportból:
Gyöngyi néni mesél
2008.11.23. 16:36 Kids&Teens
Szólj hozzá!
Címkék: nyelvtanulás angol óvodás márti néni
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
