Soha nem elégszem meg azzal, ami éppen most van, mindig mindenből többet, jobbat szeretnék. Láttam, hogy a működő csoportok jól mennek, arra gondoltam, miért ne mehetne máshol is ennyire jól? Van még két óvoda a városban, miért ne tudnánk velük is elindulni? Megtettük az első lépéseket.
Plakátokat tettünk ki a két oviban, kiírtuk az időpontot a szülői megbeszélésre, és vártunk. Eljött a megbeszélés napja, de csak három szülő várt, az előzetes beszélgetések alapján pedig 12-15 kisgyermek jelentkezett, aki szeretett volna angolt tanulni. Csalódott voltam, próbáltam az okát keresni. Drága, mondták a szülők.
Megértem, hiszen én is szülő vagyok, sőt két kislánynak kell megadnom mindent, ami tőlem telik. Az volt a baj, hogy a szülők a plakát alapján ítéltek. Csak azt látták, hogy valaki idejön, és angolul akarja tanítani a gyermekeket, számukra "rengeteg" pénzért. Esélyt sem adtak sem nekem, sem maguknak, hogy meghallgassák, mi a módszer lényege, miért más ez mint amit eddig láttak. Azok a szülők, akik ott voltak, felismerték benne a lehetőséget, ők akarták, de mi a 3 csemetével, akik tanultak volna, nem tudjuk vállalni az oktatást.
Nem adtuk fel. Megbeszéltük a szülőkkel, hogy várunk egy hetet, teszünk ki újabb plakátokat, és bíztattam őket, hogy beszéljék meg szülőként egymással, mert én hiszek abban, hogy két anyuka egymással könnyebben szót ért, és ha lebeszélni ennyire könnyen tudják egymást valamiről, akkor talán fordítva is ugyanilyen jól működik a dolog. Reményekkel teli váltunk el.
A másik érdeklődő ovi a következő héten volt soron, a helyzet azonban kísértetiesen hasonlított az előző alkalomhoz. Itt is három szülő várt, azok akik felismerték az ebben rejlő lehetőséget, és itt is ugyanazt hallottam: sokba kerül! Volt egy anyuka,aki nagyon frappánsan megfogalmazta a lényegét az egésznek. A következőket mondta: Vajon miért van az, hogy karácsony közeledtével nem sajnálunk több tízezer forintot egy Barbie babára, vagy egy doboz Legóra, sajnáljuk viszont olyan célra, amelyből a gyermekünk hosszú távon profitálhat?
Szavai mai napig a fülembe csengenek, annyira igaza van! Anyaként is elgondolkodtató. Én is mindent megveszek a gyerekeimnek, persze a lehetőségeimhez mérten, pedig sokszor irreálisan magas ára van egy-egy gyermekjátéknak.
Itt is abban maradtunk, várunk még.
Munka közben a salgótarjáni Csupaszem csoportban:
Mindenből többet, jobbat!
2008.11.24. 14:33 Kids&Teens
Szólj hozzá!
Címkék: nyelvtanulás angol óvodás
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
