Angolul tanulunk!

Egy újabb péntek, ami megint kissé rohanósra sikerült. Elvileg ma szabin voltam, de ezt sok minden másnak lehet inkább nevezni, mint szabinak.

Reggel az oviban kezdtünk a lányokkal, 9-kor kezdődött a Mikulás ünnepség. Szegény Laurám nem érezte túl jól magát, az egy heti gyógyszeres kezelés és a szemcsepp ellenére sem javult az állapota. Szegénykém el is sírta magát, mert nem tudta, hogy mikor melyik ének következik, hiszen egész héten nem járt oviba.


Innen egyenesen a doktornőhöz mentünk, tízre értünk oda. Az asszisztensnő kinézett, tudomásul vette, hogy ott vagyunk, és további  háromnegyed órát vártunk úgy a rendelőben, hogy senki nem volt benn a doktornőnél. Amikor bementünk közölte, hogy talán a szemészetre kellene mennünk, nézzék meg ott Laura szemét.

Nagyon mérges voltam, mert ha ezt 10-kor mondja, akkor már talán végeztünk volna. A „biztonság kedvéért” kapott még egy üveg antibiotikumot és irány a szemészet. Természetesen itt már jó sokan voltak, újabb egy óra várakozás után végeztünk. Kapott Laura egy másféle szemcseppet, és hazaindultunk.

Gyors készülődés után indultunk Balassagyarmatra. Most ugyan magánügyben, egy-két dolgot szerettem volna vásárolni, de mivel péntek van, úgy terveztem, hogy megnézem a Meseerdős csoportunkat is. Oda is értünk fél négy előtt.

Az oviban sem volt túl rózsás a helyzet, csak 3 kisgyermek volt, akik jöttek angolra, és Enzo, meg Alex, a két „külsős” kisfiú. És persze az én két csemetém. Olyan jó volt, hogy ott voltak velem, mert amikor egyedül vagyok ezeknél a csoportoknál, mindig az jár a fejemben, hogy az én kislányaim vajon hogy vannak, mit csinálnak. Most teljesen jól éreztem magam, hogy tudtam mellettem vannak.

Itt már most a Mikulás jegyében telt az óra, Klári is készült, és én is vittem a csemetéknek egy kis szaloncukrot, és Télapós színezőt. Az én Martinám nem volt aktív részese a csoportnak, leült a gyerekek közé, és rajzolt. Laura viszont élvezte, hogy itt is ugyanazt tanulják, mint az ő kis csoportjában, végig énekelt, és mondókázott a kicsikkel. Nagyon aranyos volt! Én meg irtó büszke voltam rá!

A gyerekek is láthatóan jól érezték magukat, minden jó megoldásért szaloncukor volt a jutalom, és ez még jobb teljesítményre sarkallta őket. Megint elég későn értünk haza, meg is beszéltem a lányokkal, hogy hozzánk majd csak holnap érkezik a Mikulás! Belátták, hiszen ők is annyira fáradtak voltak, hogy gyorsan el is aludtak.

Ő Áron, a Meseerdő Oviból. Teljes figyelmét Klári nénire összpontosítja, akivel éppen a színeket tanulják.