Angolul tanulunk!

Egy héttel Szenteste előtt Laura és én betegen jöttünk haza a kórházból.

Közben otthon Martina, a kisebbik lányom is köhögni kezdett...


2008. december 17.

Másnap folytattuk a kezelést, 11-kor szüntették meg neki az infúziót, utána már csak egyszer hányt, de még mindig nem beszélt, nem evett ,és csak egy-két korty teát fogadott el. Az orvos megsajnált, tudta, hogy mennyire mennénk már haza, közben Martina is megfázott meg elkezdett köhögni, miatta is aggódtam.

Megbeszéltük, ha estig nem hány, hazavihetem. Már  evett néhány szál ropit is, ezt fogadta csak el. Este 7-kor hazajöhettünk, de úgy, hogy ha valami baj van, 10 perc alatt beérek vele autóval. Itthon már legalább néhány szót mondott, és ezt is óriási eredménynek könyveltem el.

Az én kis buci lányom lefogyott, sápadt volt és erőtlen. Nagyon sajnáltam! Este még egyszer hányt, de éjszaka viszonylag jól aludt!


2008. december 18.

Amikor már azt gondoltam hogy minden rendben lesz, akkor kiderül, a neheze még csak most jön. Reggelre nekem is hasmenésem lett, ahogy Laura egyre jobban lett, én egyre rosszabbul. Délután kettőre kellett visszavinnem a kórházba. Az orvos is úgy látta sokat javult, hazajöhettünk még egy éjszakára. Én a kezelőben már éreztem, hogy rosszul vagyok, sokáig nem tudtam volna állni. Arra még emlékszem, hogy kimentem, anyukám kezébe adtam Laurát, és a székekre rogytam. Néhány perc kellett hogy magamhoz térjek, és így utólag már nem tudtam, hogy a vírus okozta e ezt nálam is, vagy az  utóbbi napok gyötrelmei.

Hazamentünk, próbáltam én is pihenni. Martina is hiányzott, de az orvos javaslatára még nem hoztam haza, nehogy őt is megfertőzzük.


2008. december 19.

Reggel a kórházban kezdtük a napot, úgy volt, hogy vérvétel is lesz, de az orvos letett róla, mert Laura látványosan javult tegnap óta, már a doktor bácsira is mosolygott. Végre kaptunk zárójelentést, és végleg hazamehettünk. Nagyon megkönnyebbültem, azt gondoltam most már tényleg csak a jó dolgok jöhetnek.

Délután lementem a mamához Martináért, már nagyon hiányzott, hiszen majd egy hete nem láttam. Hazahoztam, és este már együtt voltunk mi hárman.


2008. december 20. -21.

A karácsony előtti utolsó hétvége. Nekem minden mostanra maradt, az ajándékvásárlástól a karácsonyi menü összeállításáig minden. Igyekeztem bepótolni. A férjem is megérkezett Hollandiából így együtt indultunk négyen Budapestre, vásárolni. Az én gyomrom még kavargott, de már láttam, hogy egyszer vége lesz ennek a rossz időszaknak, és mindenki egészséges lesz. Azt gondoltam ettől szebb karácsonyi ajándék nem kell nekem.


2008. december 22.

Éjszaka Martina lányom ébresztett, ezúttal ő hányt. Várható volt. Ő is elkapta, talán túl korán hoztam haza. Vele már okosabb voltam, minden praktikát kitanultam Laura mellett, és mivel én is túlestem rajta, már higgadtabban tudtam kezelni. És ő könnyebben túl is esett rajta, karácsony másnapjára mertem kijelenteni, hogy az egész család egészséges.

Jöhetett az ünneplés.

Hát ezért nem került bejegyzés a blogban az utolsó heti angol órákról. Igyekszem majd pótolni, a jövő héttől újra lesz a kis ovisoknak Kids & Teens angol, remélem minden kis csemeténk ott lesz, és új lelkesedéssel, tele energiával, és EGÉSZSÉGESEN kezdhetjük az új évet.

És kezdhetjük szervezni az új félévet az új kis diákoknak is!

Még egyszer kívánok mindenkinek sikeres, és nagyon boldog új esztendőt!