Angolul tanulunk!

Tegnap kezdtük a lányokkal az ovit, Laura hatalmas reggeli sírással adta tudtomra, hogy neki jó volt ez a három hét, amíg nem kellett oviba menni, és bizony ő inkább most is otthon lustálkodna. Hiszen hideg van, korán van, és egyébként is…

Ma már jobb kedve volt, lassan visszarázódik a régi kerékvágásba.


Délután az apukájukkal érkeztek az angol foglalkozásra. Néhány szülő, aki gyorsan ki szerette volna használni a kedvező lehetőséget, már a mai foglalkozás előtt befizette a második féléves tandíjat, a gyorsaságukért természetesen kedvezményt kaptak.

Az ajándékkártyát, amit decemberben adtunk, január 15-ig lehet beváltani, így minden érdeklődő, aki időben dönt, igénybe veheti a tandíj-kedvezményt.





A mai foglalkozás hangulatán érződött a hosszú téli szünet hatása, több kisgyerkőc nehezebben oldódott fel, mint szokott. Zsombor is itt volt, igaz ő péntekenként szokott járni, de most pénteken babazsúrra hivatalosak, és nem szeretett volna lemaradni a foglalkozásról, így eljött Ábellel, a testvérével.

Kis kedvencem, Bence ma is vendégünk volt, készítettem róla megint néhány képet, kb. ötödikre sikerült elkapnom egy tündéri vigyort is. Bereniké anyukája csatlakozott még hozzánk egy kis folyosói beszélgetésre, most már nyilvánvaló, Berenikének hamarosan kistestvére érkezik. Nekem már legutóbb is gyanús volt Andi gömbölyödő pocakja, de még nem volt egyértelmű, és meg nem mertem rákérdezni, nem akartam megbántani, ha esetleg tévednék.

A foglalkozás közepére mentem be fotózni, akkor épp rajzoltak, majd ragaszottak, színeztek a csemeték. Aztán az óra végén Márti néni egy mackós mesét mesélt nekik, amiben mackó koma a kezét, lábát, és fejét emelte le és fel. A maci időnként fejen állt, és ez annyira tetszett a kicsiknek, hogy hangosan nevettek rajta. Ez volt az első élmény, amit elmeséltek az anyukáknak az óra után.

Egy rövid képriport Bencéről, a mosolygós babáról: