Angolul tanulunk!

Új félév kezdődött a Cseperedő oviban, Balassagyarmaton. Mivel a kezdeti 10 fős létszám mostanra, és persze a legnagyobb örömünkre, 16 fősre növekedett, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy egy csoportból kettőt csináljunk, hogy minden kisgyerek elegendő figyelmet és teret kaphasson a foglalkozásokon. Így most 3 órától a középsősöknek és a nagycsoportosoknak van angol órájuk, 3.45-től pedig a kicsiknek.

Február 13-a az egyik legfontosabb nap az életemben. 6 évvel ezelőtt ezen a napon született az én Martinám. Sajnos ezt a napot most nem tudtam vele tölteni, de az előttünk álló hétvégén majd bepótoljuk, amit ma elmulasztottunk. A lányaim ma a nagymamánál voltak, ott várták a Hollandiából hazaérkező édesapjukat, én pedig egy szakképesítő vizsga lebonyolításában segítettem.

Annyira gyorsan telnek el számomra a napok, hogy két dolgot érzékelek csupán, a „dolgozós” hétköznapokat, és a hétvégéket. Hétfőn elkezdjük a hetet, és máris azon kapom magam, hogy péntek van. Kicsit olyan ez nekem, mintha hétfő reggeltől péntek estig dolgoznék.

Az első két gyakorlatát töltő diákunk után újabb 3 páros próbálta ki magát a kisgyermekek között az angol foglalkozásokon! Élvezik, hogy végre gyerekek között lehetnek, hogy azt csinálhatják, ami miatt ezt a képzést választották!

A külső szemlélők véleménye, javaslatai is nagyban segítik a munkánkat a Kids & Teens program szervezése, továbbvitele kapcsán. Az ő visszajelzésük is rendkívül fontos nekünk, hiszen minden pozitív és negatív kritika minket erősít és új lendületet ad, hogy mit kell esetleg másképp csinálnunk. Az első alkalommal Szandi töltötte nálunk a Csupaszem 1. csoportban a szakmai gyakorlatát. Íme, ahogyan Szandi látja a Kids foglalkozásokat:

A mai foglalkozás rendhagyó volt, nekem is, és a gyerekeknek is. Utaltam már rá a korábbi bejegyzésekben, hogy nálunk Salgótarjánban a Nyelviskola mellett egy Szakképző Iskola is működik, és itt van egy csoportunk, ők Gyerme-k és ifjúsági felügyelő képzésben vesznek részt. Az elméleti képzésük mellett most gyakorlatban is megtapasztalják, milyen munkájuk lesz a jövőben.

Ma benéztem a legkisebbek foglalkozására. A gyerekek ismét pontosan érkeztek, így Márti néni nagyon elégedett volt velük.

Egy picit én is vissza szeretnék tekinteni és segíteni a többi szülőnek, akik nincsenek jelen a foglalkozásokon. Ezért most leírom azoknak a daloknak és mondókáknak a szövegét, amit a csemeték már megtanultak. Biztosan ismerős lesz ez nektek, hiszen az én kislányaim is dalolják otthon, akkor is, ha a CD- n nem hallják.

A mai foglalkozáson a szülőket kérdeztem arról, hogy miért döntöttek a Kids & Teens gyermek angol nyelvtanfolyam mellett, és hogy mennyire vannak megelégedve azzal, amit az ovis angol csoportokban kapnak a csemetéik. Az alábbiakban az ő válaszaikat olvashatjátok:

Szerda van, ma  Balassagyarmaton lesznek feladataim. Ennek azért örülök, mert így megnézhetem a Cseperedő ovis kisdiákjainkat. Ez az a csoport, akiket nagyon ritkán tudok meglátogatni, ezért is nagy öröm, amikor néha szerdánként járok a városban. Itt lehet igazán felmérni, hogy mennyit jelent 3-4 angol foglalkozás a fejlődésükben. Vittem a fényképezőgépet is természetesen, le is fotóztam az aprócskákat. Nagyon aranyosak!

Tegnap kezdtük a lányokkal az ovit, Laura hatalmas reggeli sírással adta tudtomra, hogy neki jó volt ez a három hét, amíg nem kellett oviba menni, és bizony ő inkább most is otthon lustálkodna. Hiszen hideg van, korán van, és egyébként is…

Ma már jobb kedve volt, lassan visszarázódik a régi kerékvágásba.

Egy héttel Szenteste előtt Laura és én betegen jöttünk haza a kórházból.

Közben otthon Martina, a kisebbik lányom is köhögni kezdett...

Folytatom a ma este elkezdett beszámolómat...

A vasárnapunk viszonylag nyugodtan telt, Laura már nem volt lázas, és mivel már legalább ivott, nem kellett infúziót kapnia. A gyógyszereket továbbra is kapta, néhány falatot már evett is. Másnap kellett fülészetre mennünk, annak az eredményétől függött, hány napig kell maradnunk. A legjobbakban reménykedtem!

Adós vagyok némi magyarázattal, hiszen a legutóbbi bejegyzés óta eltelt elég sok idő, és én nem írtam semmit. Semmit, ami az angol foglalkozásokról szól. Most az ünnepek után az új esztendőben próbálom pótolni.

A Mikulás party után tényleg azt hittem, mind a két lányom végre meggyógyult, és hogy egy darabig nem kell orvoshoz járnunk. Tévedtem, a java csak ezután következett.