Angolul tanulunk!

Boldog Karácsonyt és sikeres Új Évet kívánunk a Kids & Teens csoportok kis tanítványainak, szüleiknek és az Angolul tanulunk blog olvasóinak!

Zsuzsa, Martina és Laura.
.
.

Sokmindent kérhet egy kisgyermek Karácsonyra. Egy biztos: a gyerekek nagyon ritkán kérnek vízilovat a fa alá. Egyszer régen, valamikor az ötvenes években ez mégis megtörtént: egy kisgyerek vízilovat kért Karácsonyra.

Így született meg a népszerű karácsonyi vízilovas ének, aminek a zenéjét lentebb meghallgathatjátok, sőt, ha kedvetek van, még a szövegét is megtanulhatjátok, vagy megtaníthatjátok Csupaszem vagy Csupafül csoportjainkba járó gyermekeiteknek.

A vízilovas videó és a dalszöveg tehát lentebb található:

Ma a karácsonyi videók közül válogattam a YouTube-on, olyan dalokat kerestem, amiknek a dallamát a gyerekek is ismerik, szüleik pedig könnyen segíthetnek a szöveg megtanulásában.

Két nagyon kedves kis filmet találtam. Az első igazán a kicsiknek való, a szövege egyszerű, könnyű a zenével együtt énekelni, mert a képernyőn a dal szövege is megjelenik.

A második dal egy kicsit bonyolultabb, de nagyon szép téli képek vannak benne. Ez a videó nincs feliratozva, de megtaláltam a szövegét és azt is ide másoltam.

Jó szórakozást!

Minden évben az ünnepek előtt elgondolkodom: mit ajándékozhat egy szülő vagy egy nagyszülő Karácsonyra a sorban következő baba, plüssállat, kreatív játék vagy kisautó helyett a gyerekeknek?

Most itt a megoldás: élményt, szórakoztató, játékos tanulást is ajándékozhat.

Eljött a kedd, a lányokat elvittem oviba, Laurám is meggyógyult, ma már ő is mehetett. Remélem most egy darabig elkerül minket mindenféle betegség! A délelőttünk más jellegű munkával telt, közben az irodám melletti konyhában készült a mézes kalács, aminek az illata bejárta az egész iskolát. Ez is a karácsonyi készülődés része, Rita kolléganőm ilyenkor mézeskalácsot készít néhány csoporttal.

Újabb hét kezdődött... Bár még csak hétfő van, már most a holnapi Mikulás – buli volt a fő irány, amit elő kellett készítenünk. Mivel nálunk a nyelviskola mellett egy szakképző iskola is működik, ahol sok csoport tanul nappali tagozaton, igazgatónőnk megtartotta az ünnepi készülődés szép hagyományát.

Na de ki legyen a Mikulás?

Egy újabb péntek, ami megint kissé rohanósra sikerült. Elvileg ma szabin voltam, de ezt sok minden másnak lehet inkább nevezni, mint szabinak.

Reggel az oviban kezdtünk a lányokkal, 9-kor kezdődött a Mikulás ünnepség. Szegény Laurám nem érezte túl jól magát, az egy heti gyógyszeres kezelés és a szemcsepp ellenére sem javult az állapota. Szegénykém el is sírta magát, mert nem tudta, hogy mikor melyik ének következik, hiszen egész héten nem járt oviba.

Körmendy Éva, a Katedra Salgótarján és Balassagyarmat igazgatója hozzám hasonlóan a szívén viseli a Kids & Teens csoportokban angolt tanuló picikék fejlődését.

Ebben a bejegyzésben az ő levelét olvashatjátok, amit a KIDS-es szülőknek ma írt:

A kicsik ma is pontosan érkeztek az órára, kivéve az én pici lányomat, aki lázasan feküdt otthon mamával. Furcsa így nézni a csoportot, hogy az elmúlt alkalommal  nagylányom, Martina nem volt velünk, most pedig a kicsi,  Laurám nincs köztük. Lelkileg is megvisel, hogy mostanában egyik betegség a másik után éri el őket, s a magánéletem sem alakul túl fényesen, de muszály túllépnem rajta.

Péntek, nekem megint elég sűrű napom volt. Martina szerencsére már jobban van, ma hozza őt haza mama. Még tegnap este megbeszéltük, hogy együtt jönnek mamával angolra, kicsit kedvetlen volt a nagylányom, megígértem neki, hogy mire kezdődik az óra, ott leszek én is.

Kedd van, az én pici lányom angol órája. Amióta megkaptuk a könyvhöz tartozó CD-t, otthon is szoktunk angolozni, eleinte én tettem be, csak úgy játék közben, hogy ismerkedjenek a dalokkal, de ahogy egyre több dallamot megismernek az órákon, úgy igénylik egyre inkább, hogy hallgassuk meg újra és újra. Az elejét már én is kívülről fújom, a múlt héten azon kaptam magam, hogy este nagy magányomban a Hello Mickey-t dúdolom…

Miközben kudarcokban is volt részünk bőven, a meglévő csoportjaink szépen fejlődtek. Napról napra ügyesebben boldogultak a kicsik, öröm volt nézni őket. A főnöknőmmel, Évával felismertük, talán egyszerűbben menne az indulás, ha tudnánk valamit átadni, megmutatni abból, amit mi csinálunk, mi képviselünk. Ezért született meg ez a blog is.